Beszélgetések, személyes élmények, felháborodások vezettek el ehhez a levélkampányhoz. Édesanyák, akik azt szeretnék, hogy tiszteletben tartsák őket és gyermekeiket, felnőtt embernek tekintsék őket, akik képesek felelős döntést hozni saját és gyermekeik érdekeit szem előtt tartva. Mert ezt a jelenlegi várandósgondozási rendszer, a szülészeti ellátás gyakorlata és a családok életéhez alkalmazkodó foglalkoztatási lehetőségek hiánya ma Magyarországon nem teszi lehetővé.
Ezen szeretnénk változtatni. Döntéshozóink tudomására szeretnénk hozni, hogy mi mint választópolgárok sok-sok tennivalót látunk, és azt szeretnénk, hogy politikusaink színt valljanak: mit tettek és mit kívánnak tenni a jövőben a nőkért. Értünk.
Mi a teendőd, ha te is változást szeretnél?
1. Nyomtasd ki ezt a levelet!
2. Írd alá!
3. Címezz meg egy borítékot! (Ötletadó címlistát találsz az Archívum 2010. februári bejegyzésében)
4. Ballagj el a postára, és add fel!
A levelet számos szakmai szervezet is aláírásával támogatja.
Eddig csatlakozott
a Társaság a Szabadságjogokért,
a TAVAM - Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért,
a MODULE - Magyarországi Dúlák Egyesülete,
a Szülők a Szabad Szülésért Társaság,
a Seal Hungary Alapítvány,
a Holdam Egyesület, Miskolc,
a Szövetség az Anya- és Bababarát Születésért,
Várunk még további aláírókat, akik magukénak vallják ezeket a célokat.
Azt szeretnénk, ha ez a levél (vagy valami nagyon hasonló) sok-sok döntéshozó, közéleti szereplő asztalán és e-mail fiókjában megjelenne, ezért kérünk mindenkit, aki hisz abban, hogy jogunk és kötelességünk demokratikus jogainkat gyakorolni, hogy küldje el ezt a levelet saját választókörzetének jelenlegi országgyűlési képviselőjének vagy a választáson indulni kívánó jelölteknek, pártoknak, minisztériumi tisztségviselőknek, vagy bármilyen, általa megszólítani kívánt döntéshozónak.
Itt olvasható a levél:
Tisztelt Képviselőjelölt Úr/Asszony!
Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a magyar egészségügyi és szociális ellátás rendszerében – igen sok egyéb probléma mellett – sajnálatosan mellőzött terület a szülés, a születés méltó körülményeinek megteremtése, a női önrendelkezési jog szabad gyakorlása. Ezen a téren bizony igen sok a teendő, hogy valós és szabad választási lehetőségek álljanak a nők, a családok rendelkezésére a gyermek fogantatásával, világra hozatalával, a kisgyermek egészséges körülmények között való nevelésével, a szülők családbarát foglalkoztatási formáival kapcsolatban, figyelembe véve az alkotmány 67. §-a (1) pontját:
A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
Konkrétan a következő területeken kívánunk változást:
1. A várandósok gondozásának felülvizsgálata: a gondozás ne csak abból álljon, hogy a várandós nőt „kötelező" vizsgálatokra küldik, ráadásul feleslegesen bonyolult utakkal, adminisztrációval (például feleslegesen kell a betegek közé mennie a háziorvoshoz szakorvosi beutalóért). Kapjon tárgyilagos, sokoldalú, személyre szóló tájékoztatást a végezhető vizsgálatoktól várt eredményekről, a kockázatokról, az esetleg felmerülő testi-lelki következményekről, a vizsgálatok visszautasításának lehetőségéről (összhangban az Egészségügyi Törvényben leírt betegjogokkal), és ne presszionálják idejétmúlt vizsgálatok, fölösleges beavatkozások irányába.
2. A gyakorlatban is valósuljanak meg a Terhesgondozásról szóló 33/1992 NM rendelet azon rendelkezései, hogy a gondozást végzők kiemelt figyelmet fordítanak a szoptatás támogatására, szorgalmazására a szülés előtt és után is. Az anyatej a baba tökéletes tápláléka, és megfelelő információkkal, támogatással biztosítani lehetne, hogy az édesanyák túlnyomó része ezt meg tudja adni gyermekének hosszú távon, akár munkába állása mellett is. A kutatási eredmények, tapasztalatok egybehangzóak és könnyen hozzáférhetőek; egyedül a hazai, sok helyen még mindig elavult szakmai gyakorlat, illetve az anyatejet helyettesítő termékek gyártóinak lobbija gátolja a változást. Mindez népegészségügyi, mentálhigiénés szempontból is óriási előrelépés lenne.
3. A nő, a család szabadon választhassa meg a szülés helyszínét, legyen az kórház, szülőotthon, otthon. Rendezzék végre az intézeten kívüli szülés körülményeit, legyenek megteremtve a jogszabályi, finanszírozási és oktatási feltételek az otthonszülést vagy születésközpontbeli szülést kísérő bábák működéséhez.
4. Szűnjön meg az intézeten kívül szülő nők és gyermekeik hátrányos megkülönböztetése, többek között a TB-finanszírozásban és az anyakönyvezésben.
5. Teremtsék meg az ambuláns szülés jogi keretrendszerét: a gyakorlatban is valósuljon meg, hogy a szülés után a kórházból távozni kívánó édesanya és gyermeke gördülékeny és egyszerű papírmunkával, hátrányos megkülönböztetés nélkül hazamehessen, és a kórház ne korlátozhassa az önrendelkezés alkotmányos jogát. A szülés és az ellátás finanszírozásának módosításával érjék el, hogy az intézmény ne legyen ellenérdekelt a hazaengedésben.
6. Az intézményeknek nyilván kelljen tartani és nyilvánosságra kelljen hozni a vajúdás és szülés során alkalmazott eljárásokra vonatkozó adataikat (a jelenleginél részletesebben kitérve többek között, de nem kizárólagosan a szülésindítások módjára, gyakoriságára és indikációjára, a gátmetszések és császármetszések gyakoriságára és indikációjára, a császármetszés utáni hüvelyi szülés gyakoriságára, a gyermeki és anyai mortalitási és morbiditási adatokra; e statisztikai adatok közérthető formában, intézetenkénti lebontásban álljanak a nyilvánosság rendelkezésére).
7. A kórházi gyakorlatban valósuljon meg a baba- és anyabarát szemlélet, vagyis (az alábbi lista nem kizárólagos)
- támogassák a szoptatást, például a WHO-UNICEF által a sikeres szoptatás elérése érdekében megfogalmazott 10 lépés a bababarát kórházakért kezdeményezés keretében (csatolva);
- az Egészségügyi Törvényben biztosított jogok szerint az újszülöttön végzett minden beavatkozásról és vizsgálatról nyújtsanak kielégítő tájékoztatást, a babát kísérhesse el a szülő, gondviselő, vagy az általa megjelölt személy a vizsgálatokra;
- biztosítsák, sőt, bátorítsák a baba és a mama zavartalan együttlétét, a közvetlen testkontaktust lehetőség szerint azonnal a szülés után;
- bátorítsák a szülők és az újszülött közötti érintéseket, a testközelséget és a szoptatást akkor is, ha a baba beteg vagy koraszülött, tegyék lehetővé és szorgalmazzák a baba egészségére, gyarapodására is áldásos hatású ún. kenguru-módszer alkalmazását (inkubátor helyett a szülők minél többet tartják a babát szoros testkontaktusban);
- az Egészségügyi Törvény értelmében biztosítsák az anyának, hogy az általa kiválasztott személyek (apa, partner, családtagok, dúla, barátok) jelen lehessenek a vajúdás és szülés során, biztosítva a szülő nő számára a szükséges folyamatos érzelmi és fizikai támogatást;
- a gondozás és ellátás során vegyék figyelembe és tartsák tiszteletben a kulturális, vallási, világnézeti, értékrendbeli vonásokat;
- tegyék lehetővé a szabad mozgást, a testhelyzet szabad megválasztását a vajúdás és szülés során, ne legyen a lichotómiás (kőmetsző) póz az általános gyakorlat;
- legyenek az intézményekben kidolgozott szabályok a más szülészeti szolgáltatókkal (beleértve az intézeten kívüli szüléseket kísérő bábákat) való együttműködésre, a gondozást végző személyekkel való kommunikációra;
- a kórházi protokollokban vegyék figyelembe a szülészeti-nőgyógyászati szakmára vonatkozó tudományos kutatási eredményeket, valamint a WHO (Egészségügyi Világszervezet) vonatkozó ajánlásait, és ezeknek megfelelően rendszeresen vizsgálják felül ezeket a protokollokat, így például ne alkalmazzanak rutinszerűen olyan beavatkozásokat, amelyek bizonyítottan és egyértelműen károsnak minősülnek vagy legalábbis hasznuk tudományosan nem igazolt (pl. borotválás, beöntés, étel-ital korlátozása, kanül bekötése, folyamatos magzatmonitorozás CTG-vel, ld. a levél végén a részletes listát), más eljárásokat pedig korlátozzanak.
- a személyzet legyen kiképezve és támogassa a nem-gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszereket, és kerülje a rutinszerűen, nem kifejezetten a komplikációk elhárítása érdekében adott érzéstelenítő és altatószerek használatát, amelyek a szülő nő élményét, tudatállapotát és a baba állapotát is károsan befolyásolják.
8. A kisgyermekes családok számára legyenek családbarát foglalkoztatási lehetőségek, például a GYED melletti, de otthonról végezhető munka lehetőségének kialakításával, a részmunkaidő, a távmunka és a családbarát munkahelyek kialakításának további szorgalmazásával, az apák munkaidő-kedvezményével.
9. A munkaerő-piacra való visszatérést támogatandó biztosítsanak megfelelő számú és színvonalú, a szülők munkaidejéhez jobban igazodó bölcsődei és óvodai férőhelyet, reális árú családi napközit. Szorgalmazzák és egyenlően támogassák az állami és magánintézmények létrehozását, működtetését.
Háborítatlan szüléseket, humánus és korszerű kórházi gyakorlatot, a családok életét megkönnyítő döntési lehetőségeket, széles körben hozzáférhető információkat kívánunk tehát, amelyek érzékelhetően javuló közérzeti, jogi, demográfiai, népegészségügyi és gazdasági helyzetet eredményeznének közép- és hosszú távon.
Mit és hogyan kíván Ön és az Ön pártja tenni az említett kérdésekben?
Részletes válaszát türelmetlenül várjuk.
Ajánljuk figyelmébe a mellékletet a bababarát kórházakról, az Európai Unió vonatkozó irányelvét és a WHO szülészeti ajánlásait.
Tisztelettel:
TASZ – Társaság a Szabadságjogokért
Szülők a Szabad Szülésért Társaság
TAVAM – Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért
MODULE – Magyarországi Dúlák Egyesülete
Beklen Alapítvány
Holdam Egyesület, Miskolc
Seal Hungary Alapítvány
Növekvő Hold Alapítvány
Szövetség az Anya- és Bababarát Születésért
Stop-Férfierőszak Projekt
|
WHO/UNICEF 10 pont feltételrendszere
|
|
|
1. A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal. 2. Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához. 3. Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról. 4. Segítsék hozzá az anyákat, hogy az újszülöttet már a születést követő első félórában a mellükre tehessék. 5. Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől. 6. Csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt. 7. Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában. 8. Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak. 9. A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumit. 10. Támogassák a szoptatást segítő anyacsoportok létrehozását és az egészségügyi intézményekből távozó anyákat irányítsák ezekhez.
|
További info:
A WHO 1999-ben gyakorlati kézikönyvet adott ki a normális szülés alatti ellátásról, megvizsgálta a legáltalánosabban alkalmazott szülészeti beavatkozások mellett illetve ellen felmerülő bizonyítékokat, és ezek alapján ajánlást fogalmazott meg. Az ajánlást négy kategóriában fogalmazta meg: (kivonat)
"A" kategória: bizonyíthatóan hasznos
"B" kategória: nyilvánvalóan káros, vagy hatástalan, megszüntetendő
"C" kategória: kérdéses eljárások (elővigyázatosan használandó, amíg további kutatások nem rendezik alkalmazhatóságuk kérdését
"D" kategória: olyan eljárások, amelyeket gyakran helytelenül alkalmaznak
További info:
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve
a szakmai képesítések elismeréséről (2005. szeptember 7.)
42. cikk
A szülésznői szakmai tevékenységek gyakorlása
(1) E szakasz rendelkezéseit az egyes tagállamok által a (2) bekezdés sérelme nélkül meghatározott és az V. melléklet 5.5.2. pontjában szereplő szakmai címek használata mellett gyakorolt szülésznői tevékenységekre kell alkalmazni.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a szülésznőknek módjuk legyen legalább a következő tevékenységek gyakorlásának megkezdésére és gyakorlására:
f) spontán szülés levezetése, beleértve szükség szerint a gátmetszést igénylő eseteket, sürgős esetben pedig a farfekvéses szüléseket;
g) az anyával vagy a csecsemővel kapcsolatos, orvoshoz történő irányítást igénylő rendellenességek figyelmeztető jeleinek felismerése, és szükség esetén az orvosnak történő segítségnyújtás; az orvos távollétében megfelelő sürgősségi intézkedések megtétele, különösen a méhlepény manuális eltávolítása, melyet lehetőség szerint a méh manuális vizsgálata követ;